Négy fal között

Nem én voltam...nem én tettem!!
De hiába mondom nem hisznek nekem, bárhogyan próbálom bebizonyítani nem hiszik el. 
Szentül állítják, hogy én követtem el ezt a tragikus bűncselekményt. Az életemre esküszöm hogy nem én voltam és ezt be is fogom bizonyítani! Habár nem tudom hogy, de befogom!

Egy szerda délutáni napon történt, én a munkából mentem haza, mikor a lakásomhoz érve észre vettem, hogy nyitva van az ajtó, ez nagyon rossz előérzettet keltett bennem. Miután az ablakon keresztül meggyőződtem róla, hogy senki sincs bent, bementem. Egyből Rosiet kezdtem elkeresni, a konyhában találtam meg tragikus állapotban. A vérében feküdt, hasán fekve. 
Most gondoljatok bele milyen, érzés lehet a feleségedet/férjedet holtan találni! Akivel több mint a fél életedet leélted és most hirtelen itt hagy. Soha többet nem láthatod a gyönyörű szemeit, nem hallhatod a nevetését, reggelente nem adhatsz neki jó reggelt puszit.
Nem értem...nem értem miért a jó embereknek kell meghalniuk?!
Igazságtalan az élet és nem csak Rosieval meg velem, hanem mindenkivel. Mindenkivel aki ezen a földön él! És tudjátok mit nem értek még? Azt hogy ki tehette ezt, hogy lehetett erre képes?!
Ki táplálhatott ilyen nagy haragot iránta, hogy utána meg is ölje?!
Ahogy néztem a testét minden emlék átsuhant az agyamon.
Hogyan fogom ezt meg magyarázni a szüleinek, mit fognak hinni, ki tette?

A rendőrségnek tanúvallomást kelet tennem, de mint gondoltam nem hittek nekem, ezért az első számú gyanúsított lettem. 
A börtöni élet valami borzalmas és félelmetes. Nem tudhatod, hogy mikor ködnek beléd, és vernek szét mint egy szivacsot, ha balhéba keveredsz akkor a sötét szobába küldenek, ami személy szerint nem olyan rossz, mert ott el tudsz gondolkozni (nem mintha máshol nem, de itt egy magad vagy).
A legrosszabb a WC pucolás volt és azért mondom hogy volt mert nekem szerencsére már nem kell csinálnom. Minden hónapban egyszer eljött hozzám a legjobb haverom, aki megfogadta hogy kijuttat innen. Eddig a próbálkozása nem nagyon hozott jó eredményeket.

10 éve...10 éve vagyok a börtönben! Jó pár zúzódással és kék-zöld folttal díszítve. Senkinek sem kívánom, hogy eljusson egy ilyen helyre! Oh, de egy embernek igen. Aki megölte a feleségem és miatta, helyette kell itt rohadnom!

5 évvel később

Végre...csak ezt tudom most mondani, na meg persze azt hogy el sem hiszem, hogy meg történik.

Chad a legjobb haverom, talált egy ügyvédet aki kitud hozni a börtönből.

Mikor találkoztunk akkor közölte velem, hogy ő Amerika egyik legjobb ügyvédje, és mikor ezt kijelentette akkor nagyon megkönnyebbültem hogy jó kezekben vagyok és barátom nem hazudott nekem. A tárgyalás napokon keresztül folyt. Az esküdtszéket nagyon nehezen lehetett meggyőzni, de sikerült. Értitek? sikerült, szabad vagyok! Chaddal, egyből egymás nyakéba ugrottunk és ujjongva mentünk a nagy világba.

Pár hónappal később már vettem egy házat Kaliforniában, közzel Chad családjához.

Új életet akarok kezdeni, de ezt nagyon nehéz meg valósítani mikor az emberek, nap mint nap nagy szemekkel néznek a bevásárló központban mikor vásárolsz, és össze súgnak a hátad mögött. 

És akár hányszor megfogadom, hogy nem érdekel hogy mit mondanak, gondolnak rólam mások, nem megy.

Nehéz volt vissza szokni a normális életbe, mert ami ott volt, az minden volt csak normális nem. Hahaha hogy is lett volna normális mikor egy börtönben voltam közzel 15 évet?! 

Boldog vagyok hogy kijutottam és hogy szabad vagyok, s ezt ki is használom, de ne illegális dolgok jussanak eszetekbe, hanem olyanok hogy elmegyek nyaralni vagy hogy a család tagjaimmal töltöm az időm...stb. 

 Ajánlanék valamit, hogy élvezzétek ki az életet míg lehet, mert aztán már késő lesz!!

Gyilkosok

Állnak komor homlokkal, egy csoportba,
     mint elfogott, nemes vadállatok,
s birkóznak a valóval vicsorogva,
     és szájukon vad fájdalom dadog.

Szemükben égő, olthatatlan örvény,
     arcuk fakó, de nem könnyharmatos,
s mellükre Themis en-jóvolta örvén
     hízott, fehér lábával rátapos.

Dicső erő, űznek, bömbölve marj hát,
csavard ki csak a festett szajha kardját,
hajrá, a mérleg serpenyője kong...

Cibáljátok köpenyje szögletén,
ha nincs erőtök, majd segítek én,
a boldog őrült, ki mindent leront.

Szabadság

Ó óriási kéj szabad varázsa!
     Lelkem szabad, mint egy bitang ladik,
bordáimat a hab törése rázza,
     a víz felém hullámokat hajít.

Láncom lecsüng, utamba kósza szél jő,
     a hab fehér tajtékot köp reám,
de mégis úszom én, dicső vezérlő,
     s hátán visz a szolgám: - az óceán